Húszéves a Jogtár. Húsz éve használjuk nap mint nap a munkánk során, sokszor hétvégén is, ha a “jogeset” megoldására nem jutott elég idő a munkahelyen a hétköznapok zűrzavarában. Így nemcsak munkaidőben, hanem mindig és mindenhol a barátunk, a partnerünk, a segítőnk.
Vajon az a fontos, hogy évek óta létezik, vagy inkább az, hogy folyamatosan megújul? Szerintem az utóbbi. Így a mostani születésnap, bár ünneplésre ad okot, mégsem az eddigiek lezárását, hanem sokkal inkább valami újnak a kezdetét jelenti. Éppen ezért nem a Jogtár múltját és így a születésnapi rendezvény megnyitó beszédeit ismertetem. Mi most semmit sem lezárni akarunk, inkább csak ünnepelni szeretnénk azzal, hogy a születésnapi ceremónia hangulatát megosztjuk az Ügyvédvilág olvasóival.
A 20 éves a jogtár rendezvényre szeptember utolsó csütörtök estéjén, a Várban került sor. A születésnap méltó celebrálására a Vármúzeum egyik épülete, a Budapesti Történeti Múzeum adott otthont, ahol a CompLex Kiadó (október elsejétől Wolters Kluwer Kft.) vezetői és más kollégák, valamint a Jogtár mindvégig hűséges használói ünnepeltek. A gasztronómiai élvezetek mellett Sárik Péter és együttesének jazzkívánságműsora szórakoztatta az egybegyűlteket az énekesnő, Micheller Myrtill segítségével.
A koktélparti megálmodói nagyon jól kitalálták, hogy egy ilyen nagyszabású születésnapi rendezvényen a többnyire egymást nem ismerő meghívottak közötti kommunikációs híd szerepét a zene betöltheti. Ősidők óta tudjuk, hogy a zene mit jelent.
Van, aki zenél, van, aki csak hallgatja és élvezi. A zene érzelmeink, gondolataink kifejezésére való, de ünneplésre is, mert megnyugtat és örömmel tölt el. Élénkíti az intellektuális aktivitást és a kreativitást. A zene második nyelvünk, és ezzel érzelemgazdagabban tudjuk kifejezni magunkat. Lélekemelő és kiegyensúlyozottságot nyújtó tevékenység, az önkifejezés egyik formája. Bernstein szerint a zene önmagunk feltérképezéséhez és az emberek közötti kapcsolatok jobbításához segíthet. És amíg a zene tovább él, fennmarad, ha titkát nem is tudjuk megfejteni, bízhatunk erejében.
A zene, ezen belül a dal, a ritmus segít minket abban, hogy ne vesszünk el, hogy ne adjuk fel, ahogy a „Valahol Európában” című film híres slágere is vallja.
„Mert a jó, a rossz csak szó, olyan ami sokszor változó, de egy ismerős hang, az megmarad, máris érzed, hogy védve vagy, a dal egy biztos hely! A zene az kell, mert körülölel, és nem veszünk majd el. Ha van elég szép, az sokat segít, mert úgysem adjuk fel. Köztünk minden ember más, különös és sokfajta szokás. De hogy éjjel mindenki álmodik, nagy bajt nem csinál hajnalig, ebben egyformák! Mert van, aki csak néz, és van aki beszél, és van aki segít, hogyha kimerültél, mert mindenki erős, és életrevaló, de van aki csak árva, és sose volt jó! Ami fontos az, hogy úgy legyen, az, hogy mindenki más milyen, a zene is csak ettől igaz, a dal csak így lesz szép! Itt mindenki tudós, mert mindenki figyel, és van, aki majd játszik, és sose nő fel, de van aki majd ír, és lesz, aki zenél, és van aki majd bátran és okosan él. Ami fontos az, hogy úgy legyen, az, hogy mindenki más milyen, a zene is csak ettől igaz, s a dal csak így lesz szép!”
Jól tudták mindezt a parti szervezői, köszönjük nekik a szép műsort és a gasztronómiai élvezeteket. A születésnapi torta látványa sem volt mindennapi. Az ünneplés viszont lassan véget ér, az informatikai forradalom viszont nem. Kívánunk erőt és kitartást ahhoz, hogy a kollégák lépést tudjanak tartani a XXI. század által diktáltakkal, és a Jogtár ötvenedik születésnapján is együtt ünnepelhessünk!
Vajon az a fontos, hogy évek óta létezik, vagy inkább az, hogy folyamatosan megújul? Szerintem az utóbbi. Így a mostani születésnap, bár ünneplésre ad okot, mégsem az eddigiek lezárását, hanem sokkal inkább valami újnak a kezdetét jelenti. Éppen ezért nem a Jogtár múltját és így a születésnapi rendezvény megnyitó beszédeit ismertetem. Mi most semmit sem lezárni akarunk, inkább csak ünnepelni szeretnénk azzal, hogy a születésnapi ceremónia hangulatát megosztjuk az Ügyvédvilág olvasóival.
A 20 éves a jogtár rendezvényre szeptember utolsó csütörtök estéjén, a Várban került sor. A születésnap méltó celebrálására a Vármúzeum egyik épülete, a Budapesti Történeti Múzeum adott otthont, ahol a CompLex Kiadó (október elsejétől Wolters Kluwer Kft.) vezetői és más kollégák, valamint a Jogtár mindvégig hűséges használói ünnepeltek. A gasztronómiai élvezetek mellett Sárik Péter és együttesének jazzkívánságműsora szórakoztatta az egybegyűlteket az énekesnő, Micheller Myrtill segítségével.
A koktélparti megálmodói nagyon jól kitalálták, hogy egy ilyen nagyszabású születésnapi rendezvényen a többnyire egymást nem ismerő meghívottak közötti kommunikációs híd szerepét a zene betöltheti. Ősidők óta tudjuk, hogy a zene mit jelent.
Van, aki zenél, van, aki csak hallgatja és élvezi. A zene érzelmeink, gondolataink kifejezésére való, de ünneplésre is, mert megnyugtat és örömmel tölt el. Élénkíti az intellektuális aktivitást és a kreativitást. A zene második nyelvünk, és ezzel érzelemgazdagabban tudjuk kifejezni magunkat. Lélekemelő és kiegyensúlyozottságot nyújtó tevékenység, az önkifejezés egyik formája. Bernstein szerint a zene önmagunk feltérképezéséhez és az emberek közötti kapcsolatok jobbításához segíthet. És amíg a zene tovább él, fennmarad, ha titkát nem is tudjuk megfejteni, bízhatunk erejében.
A zene, ezen belül a dal, a ritmus segít minket abban, hogy ne vesszünk el, hogy ne adjuk fel, ahogy a „Valahol Európában” című film híres slágere is vallja.
„Mert a jó, a rossz csak szó, olyan ami sokszor változó, de egy ismerős hang, az megmarad, máris érzed, hogy védve vagy, a dal egy biztos hely! A zene az kell, mert körülölel, és nem veszünk majd el. Ha van elég szép, az sokat segít, mert úgysem adjuk fel. Köztünk minden ember más, különös és sokfajta szokás. De hogy éjjel mindenki álmodik, nagy bajt nem csinál hajnalig, ebben egyformák! Mert van, aki csak néz, és van aki beszél, és van aki segít, hogyha kimerültél, mert mindenki erős, és életrevaló, de van aki csak árva, és sose volt jó! Ami fontos az, hogy úgy legyen, az, hogy mindenki más milyen, a zene is csak ettől igaz, a dal csak így lesz szép! Itt mindenki tudós, mert mindenki figyel, és van, aki majd játszik, és sose nő fel, de van aki majd ír, és lesz, aki zenél, és van aki majd bátran és okosan él. Ami fontos az, hogy úgy legyen, az, hogy mindenki más milyen, a zene is csak ettől igaz, s a dal csak így lesz szép!”
Jól tudták mindezt a parti szervezői, köszönjük nekik a szép műsort és a gasztronómiai élvezeteket. A születésnapi torta látványa sem volt mindennapi. Az ünneplés viszont lassan véget ér, az informatikai forradalom viszont nem. Kívánunk erőt és kitartást ahhoz, hogy a kollégák lépést tudjanak tartani a XXI. század által diktáltakkal, és a Jogtár ötvenedik születésnapján is együtt ünnepelhessünk!