Részlet Lovas Dóra, az EU jog online szakfolyóirat 2025/2. lapszámában megjelent „A válságok hatása az Európai Unió energiapolitikájára” c. cikkéből.
Az energiaválság árnyékában
A 2022-es év különösen sok kihívást jelentett az Európai Unió számára, mivel a Covid-19 járvány után újabb komoly válsággal kellett szembenéznie. Miközben háború dúlt a keleti szomszédságában, az energiaárak Európában soha nem látott szintre emelkedtek, gazdasági nehézségeket okozva. Ez az energiaválság egy olyan Európai Uniót érintett, amely éppen kilábalóban volt a Covid-19 járványból, és közben egy nagy politikai program, az Európai Zöld Megállapodás megvalósításának kezdetén járt.
Az orosz-ukrán háború energiapolitikai vonatkozása megkérdőjelezhetetlen. Miután 2022 februárjában Oroszország megtámadta Ukrajnát, az Európai Tanácsban az állam- és kormányfők megállapodtak az orosz földgáz, kőolaj és szén importjától való uniós függőség fokozatos megszüntetéséről. 2022. március 8-án, alig néhány héttel a háború kezdete után, az EU Bizottság egy tervet – REPowerEU - vázolt fel, amelyben célul tűzte ki, hogy az év végére kétharmaddal csökkenti az orosz gázimportot, és 2030 előtt megszünteti a függőséget. A REPowerEU tervet hivatalosan 2022. május 18-án mutatták be. A terv a Zöld Megállapodáshoz kapcsolódó „Irány az 55%!” javaslatainak végrehajtására épül, azaz, hogy az EU 2030-ra legalább 55%-kal csökkentse a nettó üvegházhatásúgáz-kibocsátást, 2050-re pedig klímasemlegességet érjen el.
A REPowerEU tervnek három jól elkülöníthető pillére van: az energiamegtakarítás, a tiszta energiára való átállás és az energiaellátás diverzifikálása. A dokumentum több uniós jogszabály módosítását hozta magával, azonban fontos megemlíteni, hogy nem minden része eredményezett jogalkotási folyamatot, egyes javaslatai a Bizottság közleményeiként lettek bemutatva.
Ennek megfelelően a Bizottság javasolta az EU orosz energiaforrásoktól való függőségének csökkentését rövid távon, és annak teljes megszüntetését középtávon. Az alapvető elképzelés az volt, hogy csökkentsék az EU harmadik országoktól - főként Oroszországtól − való függőségét, miközben növelik a megújuló energiaforrások használatát, az energiahatékonyságot és az energiamegtakarítást. Ez a megközelítés azonban nem volt képes hatékonyan válaszolni a közvetlen kihívásra, amelyet a 2021 közepe óta tapasztalt magas gázárak jelentettek. Ezért az Európai Bizottság javasolta a tagállamoknak, hogy 2022/23 telén csökkentsék a földgázfogyasztásukat, így biztosítva a szükséges mennyiségű gázt abban az esetben, ha más tagállamoknak földgázra lenne szükségük. Majd tárgyalások kezdődtek a tagállamok között és igaz, sikerült megállapodni a földgázfogyasztás 15%-os csökkentéséről, viszont a csökkentés alól több tagállam is mentességet kapott. Ezzel párhuzamosan a már polarizált EU-ban tárgyalások folytak az orosz fosszilis energiahordozókkal szembeni szankciókról. A tárgyalófelek nem értettek egyet a szankciók mértékéről és szigoráról, így itt is kompromisszumokat és kivételeket kellett kidolgozni.
A Covid-19 járvány időszakához hasonlóan az orosz-ukrán háborút követően is két versengő tábor alakult ki a tagállamok között. Az első táborhoz tartozó országok újraértékelték energiapolitikájukat annak érdekében, hogy megtalálják azokat a hazai tartalékokat, amelyek javíthatják saját energiabiztonságukat. Például több tagállam (pl.: Ausztria, Csehország és Hollandia) visszatért a jelentős szénfelhasználáshoz, még akkor is, ha ez közvetlen ellentmondásban állt a klímacéljaikkal. A tagállamok másik csoportja a megújuló energiaforrások felhasználásának növelése, az energiahatékonyság és egyéb olyan intézkedések támogatása mellett döntött, amelyek csökkenthetik a fosszilis tüzelőanyagok részarányát az EU energiamixében. Igaz, az EU 2022-ben és 2023-ban sikeresen pótolta az orosz fosszilis energiaforrásokat, ez jelentős költségekkel járt, és a választott megoldásokkal (például cseppfolyósított földgáz vásárlása az USA-tól) kapcsolatban olykor felmerültek fenntarthatósági aggályok.
Szuverenitási kérdések
A 2022-es energiaválság is erősítette az EU hatalmát, mivel annak a kezelésében az Unió, különösen a Bizottság helyeződött a válságmegoldás irányító szerepébe. Viszont minél nagyobb az integráció az energiapolitikában, annál több a polarizálódás is, így minél több hatáskör kerül az EU-hoz − a Zöld Megállapodás és a 2022-es energiaválság hatására −, annál inkább megkérdőjeleződik az EU hatásköre.
Bár a 2022-es energiaválság némileg változtatott a helyzeten, de a megnövekedett hatáskör maradt. Az energiaprioritás háromszögét nézve három fő elem van az európai energiapolitikában: versenyképesség, ellátásbiztonság és fenntarthatóság. Időnként változó, hogy mire helyeződik a hangsúly. A Zöld Megállapodásban a fenntarthatóság a prioritás, amit a REPowerEU tervvel az ellátásbiztonság váltott fel. A fenntarthatóság nem tűnt el, de a dokumentumban az ellátásbiztonság eszközeként van megfogalmazva. Ez a fókuszváltás veszélyeztethette volna az EU megnövekedett hatáskörét, mert elvonhatta volna a lendületet, amelyet az előző fő prioritás, a fenntarthatóság adott. Azonban éppen ellenkezőleg történt. A Bizottság felismerte, hogy a válságra adott eltérő válaszok széttöredezettséghez vezethetnek, ezért vállalt vezető szerepet a válság kezelésében. A REPowerEU tervvel a Bizottságnak sikerült egyesíteni az összes tagállamot egy olyan intézkedéscsomag mögött, amely 2027-től megszüntetné az Oroszországból származó fosszilis energiahordozóktól való függőséget. Itt történt egyrészt egy vertikális hatalomátadás: a tagállamiról az EU kormányzati szintjére helyeződött a hangsúly, másrészt megvalósult egy horizontális hatalomátadás is, mivel a Bizottság vezető szerepben lépett elő, így a válság során számos vészhelyzeti jogszabályt javasolt. Példa erre a földgáztárolásról szóló szabályozás, vagy az uniós szintről elindított közös gázvásárlási platform is.
